Szülői stílusok, amelyek nárcisztikus gyerekeket hozhatnak létre

A gyermekek Isten legnagyobb ajándékai, amelyeket egy családnak adott. Gyakran többet tanulnak abból, ahogyan a szüleik viselkednek, mint abból, amit ők tanítanak nekik. Ezért a szülők jellemvonásai és az, ahogyan a szülők bánnak a gyermekeikkel, nagy hatással van a jövőjükre.

A megfelelő önszeretet fontos ahhoz, hogy minden ember boldogságot és pozitív érzelmeket éljen át. Az önszeretet azt is tükrözi, hogy mások hogyan bánnak veled. Amikor azonban ez az önszeretet túlzásba esik, és az egyén önmaga megszállottjává válik, nárcisztikussá válik.

A nárcizmus a túlzott önimádat és a másokkal való törődés hiánya. Kutatások kimutatták, hogy kapcsolat van a szülői stílus és a nárcizmus kialakulása között a gyermekeknél. Ami a korai gyermekkorban történik, nagy hatással van arra, hogy a gyerekek milyenek lesznek a jövőben. Ezért az egészségtelen szülői stílusok a gyermeknevelés során hosszú távon nárcisztikus személyiségzavarhoz vezethetnek.

Vizsgáljuk meg ezeket az egészségtelen szülői stílusokat, amelyek nárcisztikus gyermekeket hozhatnak létre.

Szülői stílusok, amelyek nárcisztikus gyermekeket hozhatnak létre

Feltételes szeretet

Azok a szülők, akik hajlamosak arra, hogy csak akkor fejezik ki szeretetüket, ha a gyermek első az osztályban, vagy első helyezést ér el versenyeken és egyéb tevékenységekben, nem veszik észre, hogy feltételes szeretetet fejeznek ki. Az ilyen viselkedésű szülők csak akkor hajlamosak dicséretet zúdítani rájuk és aggodalmat mutatni, ha a gyermek elér valamit, és ha nem, akkor csalódást okoznak.

Az ilyen szülői magatartásnak kitett gyerekek bizonytalannak érzik magukat a szüleik szeretetével kapcsolatban. A gyerekek számára szükségszerűvé válik a győzelem és a siker hajszolása, de nem az elért eredmény öröméért, hanem azért, hogy biztonságban érezzék helyüket a szüleik szívében. Hosszú távon, felnőttként hajlamosak arra, hogy a sikert a boldogsággal társítsák, és csak akkor lesznek képesek boldogok lenni, ha valami anyagias dolgot érnek el.

Az empátia és az aggodalom hiánya

A szülők empátiája, melegsége és támogatása segít a gyermeküknek a lelki túlélésben. A gyermek iránti melegség és törődés hiánya a tekintélyelvű szülői magatartás egyik jellemzője. A tekintélyelvű szülők erős kontrollt gyakorolnak gyermekeik felett, nagyon kevés melegséget és törődést fejezve ki.

Az empátia hiányával járó tekintélyelvű szülői magatartás krónikus frusztrációt okoz a gyermekekben. Ez tovább vezet a rossz önbecsüléshez, depresszióhoz, szükségletkihasználáshoz és a rosszul beilleszkedett nárcizmushoz társuló jogosultságtudathoz.

Leértékelés

Ebben a fajta szülői magatartásban a szülő általában könnyen haragszik, és magas elvárásokat támaszt a gyermekkel szemben. A szülő folyamatosan leértékeli a gyermeke teljesítményét, és már nagyon fiatal korban lekicsinyli őt. Ha a szülőnek két vagy több gyermeke van, a szülő hajlamos az egyiket dicsérni, a többit pedig leértékelni, ami azonnal át is válthat – a „jó” gyerekből lesz a „rossz” és fordítva.

Az ilyen szülői nevelésnek kitett gyerekek megalázottan nőnek fel, és mindig az az állandó igényük lesz, hogy bebizonyítsák, hogy különlegesek önmaguknak, szüleiknek és a világnak.

Túlértékelés és túlzásba vitel

Ez pont az ellentéte a leértékelő szülőnek. Ennél a típusnál a szülő hajlamos túlságosan dicsérni a gyermek tehetségét, és piedesztálra emeli, ritkán kritizálja. Az ilyen típusú szülői magatartást követő szülők azt sem teszik meg a szükséges korlátozásokat a gyermekükkel szemben.

Amikor a szülők túlságosan dicsérik a gyermeküket az eredményeiről, akár megérdemli, akár nem, ez azt eredményezi, hogy a gyermekben kialakul a nárcizmus központi elemét képező nagyképűség vagy jogosultság érzése. Gyakran előfordul, hogy az ilyen típusú szülői magatartás gyermekei éretlenül nőnek fel, gyenge önkontrollal és önállósággal.

A szakértők szerint a tekintélyelvű szülői magatartás a legtöbb pozitív személyiségvonást, vonást és jellemzőt eredményez, és pszichológiailag kiegyensúlyozottabb személyiséget ér el, mint más szülői stílusok. Ez a fajta szülői magatartás kellő melegséget, empátiát és támogatást nyújt a gyermeknek, ugyanakkor kritizálják, ha rosszat tesz.

Az egészséges nárcizmus a tekintélyelvű nevelés mellékterméke. A gyerekek érett, jó erkölcsi értékrenddel rendelkező egyéniségekké nőnek fel. Ez a szülői stílus elősegíti az egészséges önérzet kialakulását is, és hosszú távon segít a gyermeknek abban, hogy érzelmi szükségleteit úgy tudja kielégíteni, hogy nem függ teljesen a szülőktől.