Lehet, hogy a hátfájás mellrákra utal?

A hátfájás gyakori betegség, amely nem feltétlenül korlátozódik egy adott korcsoportra, nemre vagy etnikai hovatartozásra. Az egyik leggyakoribb hátfájást okozó tényező a hosszú órákon át tartó ülőmunka során kialakult helytelen testtartás lehet. A terhesség alatt a nők köztudottan hátfájásra panaszkodnak. Azok az emberek, akik folyamatosan nagy súlyokat emelnek, szintén hajlamosak a hátfájásra.

De mi van akkor, ha a hátfájás valami komolyabb dologra is utalhat? Bár a hátfájást nem szokták tünetként felsorolni, azt okozhatja rákos megbetegedés is. Ez különösen igaz az áttétes rák esetében, amikor a rák a kiindulási helyről a test más részeire is átterjedt.

Hátfájás és mellrák

A mellrák legismertebb tünetei a mellben lévő csomó, valamint a mell vagy a mellbimbó bőrének bármilyen elváltozása. Konkrétan a hátfájás akkor jelentkezik áttétes mellrák esetén, amikor a daganat a gerincet érinti a rák terjedésének következtében. Meglepő módon a csontváz a leggyakoribb szerv, amelyet az áttétes rák érint.

Azok a daganatok, amelyek hajlamosak a csontra terjedni, az emlőből, a pajzsmirigyből, a tüdőből, a prosztatából és a veséből eredő daganatok. Mindezek közül az emlőrák a legelterjedtebb és a legmagasabb morbiditás oka. Az áttétes csontbetegségek előfordulási gyakoriságának mintegy 80 százalékát az emlő- és a prosztatarák teszi ki.

Van azonban remény azon betegek számára, akiknél a rákot már áttétes állapotban felismerik. A túlélési prognózis számos tényezőtől függ, mint például az életkor, a menopauza előtti vagy utáni állapot, valamint attól, hogy a csontbetegség már a kezdeti megjelenéskor is fennállt-e vagy sem.

Egy másik tanulmány szerint a diagnosztizált emlőrákok körülbelül 5-10 százaléka már áttétet adott. Ma már olyan új kimutatási technikák állnak rendelkezésre, mint az MRI, a PET-szkennelés és a PET-CT, az áttétes emlőrák korai felismerésére és kezelésére.

Hogyan kezeljük?

A rák tipikus kezelései közé tartozik a kemoterápia, a sugárkezelés, szükség esetén a műtét, és az érintett szervtől függően időnként még a transzplantáció is, beleértve a csontvelőátültetést. Az áttétes emlőrák kezelési lehetőségei egyénenként változhatnak a daganat jellegétől, a betegség stádiumától, az illető általános egészségi állapotától stb. függően.

Egy másik, ugyanerről a témáról szóló tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az intenzív kombinált alkiláló szerekkel végzett egyszeri kezelés csontvelő-támogatással javíthatja a betegek teljes válaszát, mint a hagyományos kemoterápia.

Egy tanulmány azt javasolja, hogy a kiújuló daganat teljes eltávolítása a javasolt kezelési lehetőség a kiújulók esetében, esetleg masztektómia elvégzésével. Ha a betegeket korábban nem kezelték sugárterápiával, akkor a mellkasfalat és a regionális nyirokcsomó-területeket teljes dózisú sugárterápiával kell kezelni.

A páciens, a terület, a korábbi kezelések, a betegség jellege és fokozata, a mellékhatások és a válaszok függvényében az onkológusok a lehető legjobb kezelési lehetőséghez jutnak, amely növelheti a beteg túlélési esélyeit.