Félreértett dolgok, amiket minden depressziós ember tudni szeretne
A depresszióról nem sokan tudnak, mert ha még soha nem szenvedtél depresszióban, nehéz megérteni, min megy keresztül egy depressziós ember. A depressziós személyt körülvevő embereken, a barátain és a családtagjain múlik, hogy többet tudjanak meg erről a mentális betegségről, hogy jobban tudjanak gondoskodni szerettükről. Íme 7 gyakori tévhit a depresszióról, amit érdemes tudni.
Nem lehet csak úgy kiugrani belőle
A depresszió nem olyan, mint egy hangulatingadozás, amibe bele-bele lehet esni. Az ember egyszerűen nem tud nem depressziós lenni, amikor csak akar, mert ez nem egy önkéntes lelkiállapot. Azt is szem előtt kell tartanod, hogy ahhoz, hogy valakinek egyáltalán legyen akarata, az agyban megfelelő szintű, jó közérzetet keltő neurotranszmitterre, a szerotoninnak kell lennie. Ez a neurotranszmitter szint általában a normális szint alatt van a depressziós agyban.
A depressziós emberek nem keresik a figyelmet
Gyakori, hogy a depressziós emberek, különösen a férfiak, lelki állapotuk miatt viselkedhetnek. Tanulmányok azt mutatják, hogy a férfiak nagyobb valószínűséggel vesznek részt kockázatvállalásban, kábítószerrel való visszaélésben és menekülő viselkedésben, amikor depressziósak. Ezek a viselkedések általában a sebezhetőség leplezésére szolgálnak. Tehát bár úgy tűnhet, hogy a depressziós ember figyelmet keres, valójában csak mélyen gyökerező bizonytalanságával próbál megküzdeni.
A szomorúság nem depresszió
A szomorúság és a depresszió között határozott különbség van. A szomorúság normális emberi érzelem. A depresszió egy abnormális érzelmi állapot, egy mentális betegség, amely átható és krónikus módon befolyásolja a gondolkodást, az érzelmeket, az észleléseket és a viselkedést. Sajnos a legtöbb ember, aki soha nem szenvedett depresszióban, nehezen érti meg a különbséget.
A depresszió nem választás
A depresszió gyakran egy vagy több stressztényező eredménye az ember életében. De nem mindenki a stressz miatt lesz depressziós. Az embereknek megvannak a saját megküzdési mechanizmusaik, amelyeket a neveltetésünk, a személyiségünk és a genetikánk határoz meg. Más szóval, az embernek valójában nincs választása arra, hogy depressziós legyen. Klinikai depresszió esetén pedig nem tehetünk róla, ha a szervezetünk ellenünk cselekszik.
A depressziós emberek nem lusták
A legtöbb ember azt gondolja, hogy a depressziós emberek csak lusták, és okot keresnek arra, amit elvárnak tőlük. Azonban elegendő orvosi bizonyíték van arra, hogy a depresszió egy biológiai alapokon nyugvó mentális betegség, és a depresszió legáltalánosabb definíciói szerint a depresszió egy alacsony hangulati állapot, amely a tevékenységtől való idegenkedéssel jár. Aki depressziós, annak nehéz a mindennapi tevékenységeket elvégezni, ami másokban azt a benyomást keltheti, hogy lusta. Ironikus módon a depressziós emberek nagyfokú bűntudatot is éreznek a dolgok elvégzésére való képtelenségük miatt.
A depressziós embereknek jó hallgatóságra van szükségük
Amikor valaki megosztja Önnel a szorult helyzetét, hajlamos tanácsokat vagy az évek során tanult dolgokat megosztani Önnel. A depressziós személynek azonban nem a tanácsokra van igazán szüksége Öntől. A legtöbb depressziós ember elég tanácsot kap a terapeutájától. Ehelyett az, hogy jó hallgatóság legyél, és empátiát és kedvességet mutass, az az, amire a depressziós embereknek szükségük van, és amit nem igazán kapnak meg.
A depresszió valódi betegség
Még a modern technológia és az orvostudomány fejlődése ellenére sem sikerült az emberiségnek teljesen megfejtenie az emberi elmét. Még a mentális egészségügyi szakértők is bizonytalanok bizonyos kérdésekben, amikor a mentális betegségekről van szó. Ami ismert, az az, hogy a depresszió alkalmazkodási zavar, túlzott szenvedést okoz az embernek, és ha nem kezelik, öngyilkossághoz vezethet. Tehát úgy kell kezelni, mint egy betegséget, amely kárt okozhat az abban szenvedő személynek.
A depresszióval kapcsolatban sok a társadalmi megbélyegzés, és mivel nem ismerik el széles körben, hogy betegség, a legtöbb depresszióban szenvedő ember nem mer beszélni róla, mert fél, hogy elítélik.
