Evészavar: típusok, kockázati tényezők és jeleik

Életünk az ételek körül forog. Elvégre nem tudunk nélküle élni. És amikor az egészség oly sok ember számára aggodalomra ad okot, az étkezés témája gyakran a kalóriákkal és a testtömeggel kapcsolatos aggodalmakkal tarkított. Amikor azonban a mérlegelés rögeszmévé válik, komolyabb állapot állhat a háttérben. Az étkezési zavar az étellel és a testtömeggel való foglalatosságban nyilvánulhat meg. Sőt, a statisztikák szerint több millió ember szenved valamilyen evészavarban. Az étkezési zavarokat nyilvánvalóan nem szabad félvállról venni.

Általános tévhit, hogy az étkezési zavar egy hóbort vagy életmódbeli döntés, amelyen az emberek idővel túllépnek. Éppen ellenkezőleg, ez egy olyan pszichológiai állapot, amely komolyan befolyásolja a fizikai egészséget, az érzelmi jólétet, a termelékenységet és a kapcsolatokat. Akár életveszélyes is lehet, ami hangsúlyozza mind a megelőzés, mind a kezelés fontosságát.

Az evészavarok típusai

Nem minden evészavar egyforma. Különbözőek lehetnek a tünetek, a szokások és a súlyosság tekintetében. A következő étkezési zavarok a leggyakoribbak.

Anorexia nervosa: Az anorexiában szenvedő emberek úgy érzékelik, hogy kövérek vagy túlsúlyosak – még akkor is, ha veszélyesen alulsúlyosak. Végül a mérlegelés megszállottjaivá válnak. Az anorexiások arra is hajlamosak, hogy nagyon keveset esznek, vagy nagyon kevés meghatározott ételt fogyasztanak. Az összes mentális rendellenesség közül ez a bizonyos betegség okozza a legmagasabb halálozási arányt.

Bulimia nervosa: Az anorexiásoktól eltérően a bulimiában szenvedők viszonylag normális testsúlyt tartanak fenn. Gyakran érzik a falási rohamok szükségességét, jellemzően szokatlanul nagy mennyiségű ételt fogyasztva. Ezt a szokásukat kényszerű hányással, hashajtók vagy vizelethajtók túlzott használatával, koplalással, túlzott testmozgással vagy e viselkedések kombinációjával kompenzálják.

Torkos evés: Ez a leggyakoribb étkezési zavar. A falási rohamokban szenvedők több ételt esznek, mint az átlagember, és azt mutatják, hogy nem tudják kontrollálni, hogy mit (vagy mennyit) esznek. A bulimiával ellentétben ezeket az epizódokat nem követi tisztító epizód. Ennek eredményeképpen a falásrohamokban szenvedő emberek gyakran túlsúlyosak vagy elhízottak.

A spektrumon belül azonban számos evészavar létezik. A következő típusok kevésbé gyakoriak.

Pica: Ezt a rendellenességet az a kényszeres szokás jellemzi, hogy nem élelmiszereket vagy tápanyagot nem tartalmazó ételeket eszik, rágnak vagy nyalogatnak. Ilyen például a vatta vagy az agyag.

Éjszakai evés szindróma: Az étvágytalanság jellemzi a napközbeni étvágytalanságot, az ebben a rendellenességben szenvedő embereknek éjszaka kóros étvágyuk van. Ez falásrohamokhoz, túlzott evéshez (hiperfágia) és álmatlansághoz vezet.

Ruminációs zavar: Tünetei közé tartozik az étel ismételt felöklendezése, amelyet újrarágás és újranyelés vagy kiköpés követ.

Egyéb meghatározott táplálkozási vagy evészavar és nem meghatározott táplálkozási vagy evészavar: Az egyéb meghatározott táplálkozási vagy evészavarban vagy nem meghatározott táplálkozási zavarban szenvedő egyének nem mutatják az egyik táplálkozási zavar egyértelmű jeleit és tüneteit. A változattól függetlenül azonban az állapot érzelmi és pszichológiai distresszt okoz.

A nők fogékonyabbak az evészavarokra?

Az evészavarok minden nemű embernél kialakulhatnak. A tanulmányok azonban azt mutatják, hogy a nők sokkal nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Becslések szerint ugyanis a nőknél 2,5-szer gyakrabban fordulnak elő evészavarok, mint a férfiaknál.

A kutatások szerint a nőknél 3-szor nagyobb valószínűséggel fordul elő életük során anorexia nervosa, mint a férfiaknál. Hasonlóképpen, a nők 5-ször nagyobb valószínűséggel szenvednek bulimiában, mint a férfiak. Általában az étkezési zavarokkal küzdő nők általában természetellenes vágyat éreznek arra, hogy vékonyak legyenek. Ez a megszállottság valószínűleg az „ideális test” torz elképzeléséből és a saját testsúlyukkal és alakjukkal való elégedetlenségből ered.

Sajnos a „tökéletes” testtípus médiaképe csak megerősíti ezeket a felfogásokat a nőkben. Ez különösen igaz a serdülő lányokra. Például a fiatal lányok, akik karcsú babákkal játszanak, megismerkednek az „ideális” testről alkotott torz elképzeléssel. Az a tény, hogy az étkezési zavarok a harmadik leggyakoribb krónikus betegség a serdülő lányok körében, nem lehet véletlen.

A serdülő lányok mintegy 35-57 százaléka olyan módszereket alkalmaz, mint a koplalás, az önhánytatás és a gyorsdiéta. A testsúlyuk megtartása érdekében fogyókúrás tablettákat vagy hashajtókat is szedhetnek. Azok, akik túlsúlyosak, szintén nagyobb valószínűséggel folyamodnak ezekhez az extrém módszerekhez.

Ez nem csak lányos dolog

Bár az adatok azt mutatják, hogy a nők hajlamosabbak az étkezési zavarokra, ez nem jelenti azt, hogy a férfiak nem hajlamosak rá. Konkrétan a falásrohamok gyakoribbak a férfiaknál, mint a nőknél. Azonban a kulturális feltételezés miatt, miszerint az étkezési zavarok „lányos dolog”, az étkezési zavarokkal küzdő férfiak kevésbé valószínű, hogy elismerik a tüneteket. Ennek eredményeképpen hajlamosak túl későn vagy egyáltalán nem kérni segítséget. Egy tanulmány szerint a problémás étkezési viselkedéssel küzdő férfiak kisebb valószínűséggel keresnek segítséget, mint a hasonló problémákkal küzdő nők.

Az étkezési zavar kockázati tényezői

Bár sokan vannak kitéve ugyanannak a média által vezérelt testkép-idealizációnak, csak néhányuknál alakulnak ki evészavarok. És bár az evészavaroknak nincs egyetlen oka, a kutatások feltártak néhány közös vonást. A következő kiváltó tényezők hozzájárulhatnak az evészavarok kialakulásához.

Személyiségjegyek: Sok evészavarban szenvedő embernek rossz az önképe is, a tehetetlenség és az értéktelenség érzésével együtt. Minden egyes rendellenességhez sajátos vonások is társulnak. Az anorexiások például általában maximalisták, míg a bulimiások általában impulzívak.

Társadalmi és kulturális nyomás: A testsúlyra és méretre vonatkozó kulturális normák a férfiakat és a nőket egyaránt célba veszik. Ezek a feltételezések és elvárások az embereket a fizikai megjelenésük alapján értékelik. Sok országban az extrém karcsúság kulturális ideál a nők számára. Ez gyakran a fizikai vonzerő mércéje. Sajnos ez a soványság iránti megszállottság számos nőt táplálkozási zavarok kialakulásába hajszolhat. Emellett egyes sportágak (például a torna) is hozzájárulhatnak az alacsony testsúly vagy bizonyos testkép hangsúlyozásával.

Biológia: A tudósok vizsgálják annak lehetőségét, hogy a biológiai tényezők, például a gének és a hormonok befolyásolhatják az étkezési zavarok kialakulását.

Család és kortársak: A közeli családtagok és barátok véleménye és hozzáállása súlyosan befolyásolhatja egy személy szemléletét. Az egyén ismételt piszkálása a teste miatt kiváltó ok lehet.

Traumák vagy életbeli változások: Az olyan traumák, mint a nemi erőszak, a bántalmazás vagy egy szerettünk halála szintén növelhetik az evészavar kockázatát. A stresszes események (például egy új munkahely kezdete) vagy monumentális boldog helyzetek (például a szülés) szintén vezethetnek zavarokhoz. Mindkét esetben az egyén társadalmi szerepe és testképe jelentősen megváltozik.

Az evészavarok figyelmeztető jelei

Bár nincsenek egyértelmű tünetei az evészavarnak, úgy vélik, vannak figyelmeztető jelek, amelyekre érdemes odafigyelni.

• Túlzott beszéd és megszállottság a súlyról, kalóriákról és zsírról.
• Egészségtelen étkezési szokások, mint például az alacsony kalóriatartalmú lehetőségek állandó választása, étkezések kihagyása, falásrohamok, majd éhezés, és kifogások keresése az étkezések kihagyására.
• Túlzott testmozgás.
• Intenzív önkritika és panaszok kifejezése, hogy kövér.
• Testének gyakori vizsgálata.
• Nyűgös viselkedés, hangulatingadozás, ingerlékenység és sértődékenység.
• Védekező vagy zaklatott hozzáállás az evéssel kapcsolatban.
• Önkárosítás, például vágás vagy égetés.

Hogyan lehet segíteni valakinek, akinek evészavarai vannak?

Az étkezési zavarral küzdő emberek hajlamosak visszahúzódni a társas körökből. Előfordulhat, hogy normális arcot vágnak, így másoknak nehéz rajtakapni őket. Ha akár csak néhány tünetet is észlel, fontolja meg, hogy felkeresi. A korai beavatkozás a legjobb megoldás, így könnyebb kezelni a problémát. Mégis tartsa szem előtt, hogy az étkezési zavar kezeléséhez professzionális segítségre van szükség. Ez nem olyasmi, amiről csak úgy le lehet beszélni valakit. De van néhány dolog, amit megtehetsz. Adunk néhány gyors támpontot.

• Ha Ön szülő, és gyermeke 18 év alatti, ne várjon azzal, hogy szakszerű segítséget kérjen. Vigye el gyermekét orvoshoz, és kövesse a tanácsát. Ez a legjobb dolog, amit tehetsz a gyermekedért.
• Szánjon egy kis időt az étkezési zavarok megértésére. Rengeteg forrás áll rendelkezésre online és offline egyaránt.
• Legyen nyitott, őszinte és becsületes azzal a személlyel, akin segíteni próbál. Mondja el neki az aggodalmait, de ne prédikáljon.
• Ne manipuláljon és ne hagyja magát manipulálni. Kerülje az olyan taktikákat, mint az érzelmi zsarolás.
• Legyen határozott, de gyengéd.
• Ha megtudod, hogy a barátodnak étkezési zavara van, ne tartsd titokban. Ne ígérje meg azt sem, hogy titokban tartja.
• Ne feledje, az aggodalom kifejezése az egyetlen felelőssége. A gyógyulás a betegen múlik. Légy támogató, és ne hibáztasd magad a tetteiért.