Autizmus: A tények és a legújabb kutatások

Az autizmus egy fejlődési rendellenesség. Az autizmus spektrumzavar néven is ismert, élethosszig tartó állapot, amely nem gyógyítható, és befolyásolja a gyermek kommunikációs és szocializációs képességét a körülötte lévő világgal. A legtöbb tünet a gyermek életének első két évében kezd jelentkezni, de a korai figyelmeztető jelek már 6 hónapos korban is megmutatkozhatnak. Az állapot súlyossága gyermekenként változik, de mindenkinél ugyanazok az autizmussal kapcsolatos meghatározó jegyek fordulnak elő. A korai felismerés és beavatkozás segíthet a gyermeknek, hogy a jövőre nézve fejlesszen ki bizonyos készségeket, de ha túl sokáig marad beavatkozás nélkül, a gyermek és szülei számára nehézzé válik, hogy egyedül kezeljék az állapotot.

Hat hónapos korukra az autizmusban szenvedő gyermekek nem mutatják a mosolygás és más meleg kifejezések jeleit. Körülbelül 9 hónapos korukban a csecsemők nem mutatják semmilyen kommunikáció jeleit, például a hangokra és gesztusokra adott válaszokat. Egyéves korukban már nem reagálnak a nevükre, nem gügyögnek vagy másfajta babajelbeszédet mutatnak, és nem használnak olyan gesztusokat sem, mint a mutogatás, integetés és kinyújtás. 16 hónapos korukra még mindig nem tudnak szavakat mondani, és meg sem próbálnak beszélni. Kétéves korukra a gyerekek már nem tudnak önállóan két szavas mondatokat alkotni, és inkább azt ismétlik vagy utánozzák, amit körülöttük hallanak.

Ahogy a gyerekek idősebbek lesznek, az autizmus tünetei egyre inkább felerősödnek, és a szülők és a társaik számára is egyértelműbbé válnak. A kialakuló tünetek 4 kategóriába sorolhatók: szociális nehézségek, beszéd- és nyelvi nehézségek, nonverbális kommunikációs nehézségek és a rugalmatlanság jelei. Sok autista gyermeknek ismétlődő és korlátozott viselkedése is van.

A szociális nehézségek közé tartoznak

• Nem szereti, ha megérintik, megölelik vagy átölelik.
• Nem játszik „színlelős játékokat”, nem foglalkozik más gyerekekkel és nem használja kreatív módon a játékokat.
• Nehezen érti meg az érzéseket, vagy nehezen beszél róluk.
• Távolinak tűnik, és nincs tisztában más emberekkel és a környezetével.
• Úgy tűnik, nem hallja, amikor mások beszélnek hozzá.
• Nem oszt meg dolgokat más emberekkel.

A nyelvi és beszédhibák közé tartoznak

• Nehezen kommunikálja szükségleteit vagy vágyait.
• A kérdésekre úgy válaszol, hogy inkább megismétli azokat, minthogy meghallgatná őket.
• Nem érti az egyszerű kijelentéseket, utasításokat és kérdéseket.
• Szokatlan hangnemben beszél, például furcsa hangmagasságot vagy ritmust használ.
• Helytelenül használja a nyelvet, vagy harmadik személyben utalhat önmagára.
• Ugyanazokat a szavakat vagy kifejezéseket ismételgeti újra és újra, anélkül, hogy bármilyen kommunikációs szándéka lenne.
• Nem érti a nyelvben rejlő árnyalatokat, például az iróniát, a humort és a szarkazmust.

A nem verbális kommunikációs nehézségek közé tartoznak

• Nem a mondanivalójához illő arckifejezést használ.
• Nagyon kevés gesztust tesz, és merevnek és robotszerűnek tűnhet.
• Ügyetlenkedés, rendellenes testtartás vagy excentrikus mozgások, például csak lábujjhegyen jár.
• Kerüli a szemkontaktust.
• Nem érti mások arckifejezését, hanglejtését és gesztusait.
• Nem reagál mások figyelmének felkeltésére irányuló próbálkozásokra.
• Szokatlanul reagál a látványra, szagokra és hangokra.

A rugalmatlanság jelei

• Merev rutint kell követnie.
• Keményen reagálhat, ha a rutinban változás áll be.
• Foglalkoztatottság szűk érdeklődési körrel, gyakran számokkal és szimbólumokkal.
• Hosszú időt tölt a mozgó tárgyak figyelésével, vagy egy tárgynak csak egy részére összpontosít.
• Újra és újra megismétli ugyanazokat a cselekvéseket.

Az ismétlődő viselkedések közé tartozik többek között a folyamatos kézcsapkodás, az ujjak megnyalása, a fejük tárgyakhoz ütögetése, a körbeforgás, az előre-hátra ringatózás, az ujjak mozgatása a szemük előtt és a fülkoppintás.

Mit mondanak a tanulmányok és a kutatások

Egészen a közelmúltig úgy gondolták, hogy az autizmus teljes mértékben genetikai eredetű, de az egyre több kutatás azt mutatja, hogy a környezeti és külső tényezők is szerepet játszanak a kialakulásában. Sőt, úgy tűnik, hogy a születés előtti környezet is fontos tényező, amely autizmushoz vezethet. A terhesség alatti szennyeződések, például a nehézfémek és a peszticidek, valamint az anya terhesség alatti fertőzései szintén növelik a kockázati tényezőket. Egyes tanulmányok kimutatták, hogy azok a terhes nők, akik terhességük első harmadában antidepresszánsokat szednek, összefüggést mutatnak azzal, hogy autista gyermekek születnek.

Új kutatások kimutatták, hogy az autista gyermekek agya jelentősen nagyobb és az agytérfogatuk megnövekedett csecsemőkorban, amit MRI-képalkotás segítségével figyeltek meg a csecsemő fejlődése során. Az egyik tanulmány azt állította, hogy ez a fajta agyi aktivitás segíthet a kutatóknak megjósolni, hogy egy magas kockázatú gyermeknél valóban kialakul-e a jövőben autizmus. Egy 148 csecsemőből álló csoportot választottak ki a kockázati tényező alapján. Azokat, akiknek volt autista testvére, ami növelte a gyermek esélyét arra, hogy ő maga is autista lesz, és azokat, akiknek a családjában nem volt autizmus a családban. A kutatók elég pontosan meg tudták jósolni, hogy 2 éves korukra kiknél mutatkoznak majd az autizmus jelzői. Bár ennek a vizsgálatnak megvoltak a maga korlátai, ez az első lépés annak megjóslása felé, hogyan alakulhat ki az autizmus, és milyen tényezők is szerepet játszhatnak az állapot kialakulásában. Mivel a kutatás létfontosságú egyes állapotok működésének megértéséhez, ez egy lépés a helyes irányba.