A trichotillománia (kényszeres szőrtépkedés) kezelése

Mindannyian éreztük már valamikor, hogy frusztrációnkban kitépjük a hajunkat. De tudtad, hogy létezik egy trichotillománia nevű betegség, amikor pontosan ez történik? Az ebben az állapotban szenvedők a fejbőrükből vagy más területekről, például a szempillákból vagy a szemöldökből téphetik ki a hajat. Ez egy impulzuskontroll-zavar, vagyis az illető képtelen visszafogni az impulzust, hogy kitépje a haját. Erős késztetést éreznek erre, és egyre növekvő feszültséget éreznek, amíg ez meg nem történik. És általában utána megkönnyebbülést éreznek. Körülbelül 50-ből 1-2 embernél fordul elő életük egy bizonyos pontján a trichotillománia, és nőknél gyakoribb.

A trichotillománia általában késő gyermekkorban vagy a korai pubertáskorban kezdődik, és kiválthatja stressz vagy depresszió. Ez a testre összpontosító, ismétlődő viselkedés fizikai hatásokat is okozhat, például szövetkárosodást és fertőzést. Néha a hajukat kitépő emberek a hajukat is lenyelik. Ez szőrlabdák kialakulásához vezethet a gyomorban vagy a belekben, amelyek műtéti eltávolítása szükségessé válhat.

Itt megnézzük, mi okozhatja ezt az állapotot, és hogyan kezelheti.

Mi okozza a trichotillomániát?

Még nem tudjuk, hogy mi okozza a trichotillomániát, de a szakértők felállítottak bizonyos elméleteket – úgy gondolják, hogy ez egyfajta függőség, a szorongás vagy a stressz levezetésének egy módja, és bizonyos esetekben egyfajta önkárosítás. Mivel egyfajta kényszeres viselkedésről van szó, egyes szakértők úgy vélik, hogy a kényszerbetegséggel áll összefüggésben. Azt is gondolják, hogy a genetika, az agy kémiája és a hormonális változások szerepet játszanak ebben a rendellenességben.

Hogyan ismerhető fel a trichotillománia?

Sokszor előfordul, hogy a trichotillomániás emberek tagadják a hajuk kihúzását, mert szégyellik vagy zavarban érzik magukat. Vagy előfordulhat, hogy nem is tudatosul bennük, hogy kitépik a hajukat. Mindkét esetben néhány nyom arra mutathat rá, hogy valaki trichotillomániában szenved-e:

Azokban az esetekben, amikor a személy nem tudatosul a viselkedése, kérdezze meg, hogy „játszik-e” a hajával; például csavargatja vagy csavargatja a haját, vagy húzogatja a végeit. Ez a lépés segít elkerülni a közvetlen konfrontációt. Az is hasznos, ha elmagyarázzuk az illetőnek, hogy egyesek gyakran tudat alatt tévézés, olvasás vagy tanulás közben tépkedik a hajukat. Így a páciens nem érzi úgy, hogy hibáztatják.

A trichotillomániás embereknek gyakran vannak más hasonló, a testre összpontosító, ismétlődő szokásaik is, mint például a bőr piszkálása, körömrágás vagy ajakrágás. Ezeknek a szokásoknak az ellenőrzése hasznos lehet.

Trichotillomániában a haj nem tépődik ki könnyen, míg egy olyan betegségben, mint az areata alopecia, amely hajhullást okoz, könnyebben kitépődik. A hajhúzási teszt megállapíthatja, hogy a haj meglazult-e, és segíthet ennek az egészségügyi állapotnak a megerősítésében.

A természetes eredetű hajhullás általában sima kopasz foltot hagy maga után. Trichotillomániában azonban előfordulhat, hogy a nemrég kihúzott területeken borosta érezhető. Különböző hosszúságú töredezett hajszálakat is találhat, és néhány szál a szár közepén töredezett.

A szempillák trichotillomániája általában a felső szemhéj szempilláihoz kapcsolódik. Az alsó szemhéj szempillák, amelyek rövidebbek, nehezebben megfoghatók és fájdalmasabb a kihúzásuk, és érintetlenül maradhatnak.

Hogyan lehet leküzdeni a trichotillomániát?

A kognitív viselkedésterápia, egyfajta beszélgető terápia a trichotillománia kedvelt kezelési módja. Egyes orvosok a terápia tanácsadása mellett gyógyszeres kezelést is előírhatnak. A kognitív viselkedésterápia a problémás gondolatok és viselkedésmódok azonosítására és megváltoztatására összpontosít, hogy Ön jobban tudjon működni. A kognitív viselkedésterápia során a trichotillománia kezelésére gyakran alkalmazzák a szokások visszafordításának tréningjét és az átfogó viselkedéses kezelést. Az olyan megközelítések, mint az elfogadás és elköteleződés terápia és a dialektikus viselkedésterápia hozzáadása javítja e terápiák hatékonyságát.

Szokásmegváltó tréning

A szokásmegfordító tréning úgy működik, hogy igyekszik segíteni a páciensnek azonosítani és összpontosítani azokra a helyzetekre, amelyek során a hajhúzás általában előfordul. Ezt nevezik tudatossági tréningnek. Ezt kombinálják a versengő válaszok tréningjével, ahol a pácienst megtanítják arra, hogy viselkedését egy másik válasszal helyettesítse, amely megszünteti a hajhúzást. A hajhúzás például akkor történhet, amikor a személy unatkozik, vagy amikor tévét néz. Amint tudatában van ennek, ezt egy másik cselekvéssel lehet helyettesíteni, amikor késztetést érez a hajhúzásra. Például ökölbe szoríthatják a kezüket, vagy megfeszíthetik a karizmaikat, hogy „összezárják” a karjukat, hogy megállítsák magukat a hajhúzástól. A szokásmegfordító tréning másik összetevője a szociális támogatás, és magában foglalja a család és a barátok pozitív megerősítését, amikor a személy a hajhúzás helyett egy konkurens választ fogad el.

Átfogó viselkedéses kezelés

Az átfogó viselkedéses modell szerint a személy azért folytat hajhúzást, mert az egy konkrét szükségletet (vagy szükségleteket) elégít ki. Például segíthet elaludni, ellazulni, vagy úgy érzi, hogy elért egy célt. Miután megértettük, hogy miért, hogyan és hol alkalmazza a személy a hajhúzást, ez a modell olyan beavatkozást tervez, amely a hajhúzással kielégített szükségletet célozza meg. Ha például a viszketés a hajhúzáshoz vezető kiváltó ok, a pácienst arra lehet ösztönözni, hogy fésűvel enyhítse a viszketést, anélkül, hogy az ujjbegyek a fejbőrhöz érnének. Vagy ha valaki a hajhúzást az aggódó gondolatok csökkentésére használja, akkor megtaníthatják neki a stressz kezelésének alternatív módjait.

Elfogadás és elköteleződés terápia

Az elfogadás- és elköteleződés-terápia a hajhúzási késztetés fokozott elfogadását igyekszik elősegíteni anélkül, hogy megpróbálná megszüntetni azt. E terápia során a pácienst arra bátorítják, hogy ítélkezés nélkül élje át a hajhúzáshoz vezető vagy azt követő negatív érzelmeket. És megtanítják nekik, hogy a gondolatok, az érzelmek és a késztetések olyan átmeneti események, amelyekre úgy dönthetnek, hogy nem reagálnak.

Dialektikus viselkedésterápia

A dialektikus viselkedésterápia egy másik megközelítés, amely javíthatja más viselkedésterápiák hatékonyságát. Olyan összetevőket foglal magában, mint a tudatosság, az érzelemszabályozás és a distressztűrés. A mindfulness a pillanatban való élésre és az érzetek és érzések ítélkezés nélküli megtapasztalására összpontosít (ez a buddhizmusból kölcsönzött fogalom). Az érzelemszabályozás arra összpontosít, hogy megtanítsa az egyéneket az érzelmek jobb kezelésére anélkül, hogy szőrszálhasogatásba bocsátkoznának. A stressztűrés arra összpontosít, hogy az egyén képes legyen átvészelni egy rövid távú válságot azáltal, hogy elfogadja a szorongás valóságát, és arra törekszik, hogy ne rontsa a helyzetet negatív viselkedésformák (például hajhúzás) alkalmazásával. Ez a terápia olyan technikákat foglalhat magában, mint a krízis sikeres kimenetelének vizualizálása, a hála okának megtalálása, másnak való segítségnyújtás, relaxálás mély légzéssel, zenehallgatással stb.

Támogató csoportok

A többi, ezzel a rendellenességgel küzdő ember küzdelmeiről hallva az ember tudja, hogy nincs egyedül. Ez inspiráció forrása is lehet a saját trichotillománia elleni küzdelemben. Az érzelmi támogatás és a közösség érzése, amelyet egy személy egy támogató csoporttól kap, felbecsülhetetlen értékű lehet, amikor ezzel az állapottal küzd.

Alternatív terápiák, amelyeket fontolóra kell venni

Mivel a trichotillománia összefügghet olyan állapotokkal, mint a szorongás és a kényszerbetegség, érdemes megkérdezni az orvosát arról is, hogy az ilyen állapotok esetében működő alternatív terápiák hasznosak lehetnek-e az Ön számára. Olyan terápiás technikákat is kipróbálhatna, mint a hipnózis, a biofeedback és a mélylégzés.

Trichotillománia gyermekeknél

A trichotillománia általában 11 és 15 év közötti gyermekeknél alakul ki. De előfordulhat, hogy már korábban is jelentkezik – a trichotillomániáról már egyéves korú gyermekeknél is beszámoltak. A szakértők szerint a hajhúzás nagyon fiatal gyermekeknél hasonló tevékenység, mint az olyanok, mint a hüvelykujjszopás vagy a körömrágás, és a szülők egyszerű útmutatása segíthet nekik kinőni belőle. A kisgyermekek nagyon jól reagálnak a kezelésre, bár a szülőknek kell irányítaniuk a kezelési folyamatot egy terapeuta irányításával. Ahogy a gyermekek idősebbé válnak, a stratégiák és beavatkozási technikák kidolgozásában való részvételük lehetővé tétele javítja a siker esélyeit.