A nárcisztikus személyiségzavar kezelésének módszerei

A munkahelyen, a családban vagy a tegnap esti buliban ismersz egy nárcisztikust, valakit, aki annyira szerelmes önmagába. Ez az önszeretet néha kóros szintet is elérhet, ami a nárcisztikus személyiségzavar nevű személyiségzavarhoz vezet. A nárcisztikus személyiségzavarra jellemző, hogy grandiózus téveszmékkel rendelkezik önmagáról, állandóan szüksége van a figyelemre és a csodálatra, hiányzik belőle az empátia, és valóban karrierépítési magasságokba repíthet (kit nem nyűgöz le az önbizalom?), de az interperszonális kapcsolatok már egészen más tészta. Ki akarna olyan emberekkel együtt élni, akik túlságosan el vannak foglalva önmaguk csodálatával?

Kezelhető-e a nárcisztikus személyiségzavar?

Mint minden személyiségzavar, a nárcisztikus személyiségzavar is kezelhető, még ha a teljes gyógyulás nem is érhető el. A nárcisztikus személyiségzavar egyes esetei lehetnek genetikai eredetűek, de sokan úgy találják, hogy a nem megfelelő szülői nevelésből erednek.

Ezt szem előtt tartva a pszichiáterek Sigmund Freudtól Heinz Kohutig és Otto F. Kernbergig különböző kezelési módszereket dolgoztak ki a zavarral küzdők megsegítésére. Freud úgy vélte, hogy a nárcisztikusok képtelenek az átvitelre (pszichiátriai kifejezés az érzelmek tudattalan átirányítására egyik személyről a másikra), mivel képtelenek szilárd tárgykapcsolatot kialakítani. Ezt Kohut és Kernberg cáfolta meg a témában végzett intenzív kutatásaik révén. Az egyéni kezelések három nagy csoportját dolgozták ki – a pszichoanalízist, a pszichoanalitikus/dinamikus pszichoterápiát/kaszterápiát és a szupportív pszichoterápiát/kaszterápiát.

Mik a kihívások a kezelésben?

Kernberg elismerte, hogy a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő betegek kezelése tele van kihívásokkal, és vannak olyan nárcisztikusok, akik „szinte kezelhetetlenek”.

Egyes nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő betegek nem bíznak a terapeutájukban, és szégyenletesnek vagy megalázónak találják a terapeutához járást. A függőségtől való félelem arra készteti őket, hogy problémáik „önelemzésével” akarják irányítani a kezelést. Egyes nárcisztikusok viszont védekező idealizációt mutatnak a terapeutával szemben, és a terapeutát nevezik a legnagyobbnak. Ez az idealizálás gyakran összetörik, és a terapeuta megvetéséhez vezet. Azt is előfordulhat, hogy „ellopják” a terapeuta nyelvezetét, és másokon használják. Nárcisztikus jogosultságukkal és beépülésükkel néha megpróbálnák elcsábítani a terapeutát a terapeuta erőfeszítéseinek tönkretételére irányuló cselük részeként. Megjegyzi, hogy a rendellenesség ilyen szélsőséges eseteit nagyon nehéz lehet gyógyítani.

Kezelések súlyos eseteknél

A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő embereknek nehézségeik lehetnek a problémák és a sebezhetőségek elismerésében, ami megnehezíthet bármilyen terápiát. Ugyanilyen nehézséget jelentenek azok a nárcisztikus személyiségzavaros esetek, amelyek más pszichiátriai rendellenességekkel együtt fordulnak elő, ami növelheti a kezelés elhagyásának valószínűségét. Súlyos esetekben a más személyiségzavarok, például a borderline személyiségzavarok esetében alkalmazott kezeléseket a nárcisztikus személyiségzavar kezelésére is alkalmazzák. A hatékony kezelések közé tartozik többek között:

Mentalizáció-alapú terápia

A mentális zavarokkal nem rendelkező normális emberek esetében a mentalizáció önmagunk és más emberek megértésének meglehetősen egyszerű folyamata, amely magában foglalja egymás mentális folyamatainak és lelkiállapotainak értelmezését. De nem a személyiségzavarokkal küzdő emberek esetében. Ez komoly komplikációkat eredményez az interperszonális kapcsolataikban. A mentalizáción alapuló terápia erre a szempontra összpontosít, és különböző beavatkozásokat alkalmaz a páciensek mentalizációjának fejlesztésére.

Transzfer-fókuszú pszichoterápia

Ez magában foglalja a páciensek titkos, belső világának feltárását, hogy felmérjék identitáskríziseiket. A terápia igyekszik elősegíteni az identitás integrációját, hogy a páciens képes legyen jobb, normális életet élni.

Sémafókuszú pszichoterápia

Ez a terápiaforma inkább a páciens alapvető szükségleteire és az érzelmek aktiválására összpontosít. A terápia nagymértékben kölcsönöz a kognitív-viselkedéses, tapasztalati, interperszonális és pszichoanalitikus kezelési megközelítésekből.

Funkcionális analitikus viselkedésterápia

A nárcisztikus személyiségzavar hagyományos pszichodinamikus megközelítései nagymértékben az átvitelre és a páciens problémás viselkedésére összpontosítanak. A terapeuta klinikáján elszigetelten kezelik az átvitel részeként. A funkcionális analitikus pszichoterápia ebben különbözik. Itt a kliens ülésen belüli viselkedéseit ugyanolyan interperszonális problémás viselkedések példáinak feltételezik, mint amilyenek más kapcsolatokban is előfordulnak. A terapeuta feladata tehát az, hogy reagáljon rájuk, amikor azok előfordulnak, és ezáltal hatékonyabbá formálja a kliens interperszonális viselkedését.

Dialektikus viselkedésterápia

A dialektikus viselkedésterápia a páciensek elfogadására és változására összpontosít. A kezelési stratégiák különböző elvekből merítenek, mint például a kognitív-viselkedéses elvek a viselkedés megváltoztatására, a kliensközpontú és érzelemközpontú terápiás stratégiák, amelyek segítenek a terapeutának közvetíteni a páciens elfogadását, valamint a zen buddhista elvek, amelyek segítenek a páciensnek az önmaga, mások és általában az élet nagyobb mértékű elfogadásában.

Bármilyen kezelési módszert is alkalmaznak, mind a páciensnek, mind a terapeutának szem előtt kell tartania, hogy a pszichoterápiának időbe telik, amíg eredményt mutat. A személyiségzavarok különösen nehezek, és jó esély van arra, hogy a páciensek frusztráció miatt abbahagyják a terápiát. A hatékony terápia türelmet és empátiát igényel a terapeutától.