A magányosság egészségügyi kockázatai, amiket tudnod kell

Ha magányosnak érzi magát, előfordulhat, hogy barátai társaságát keresi. Ez segíthet megszabadulni a „fájdalmas magányérzéstől” egyelőre. De mi történik, ha a barátaid nincsenek a közeledben? Valószínűleg újra ugyanazt éreznéd, és rájössz, hogy újra a kiindulóponton vagy.

Vannak tanulmányok, amelyek szerint a 18 év alattiak 80 százaléka és a 65 év felettiek 40 százaléka valóban magányosnak érzi magát néha. A magány egy gyakori érzés, amely több kárt okozhat a szervezetednek, mint gondolnád. A magányosság érzése növeli a vérnyomást, a koleszterinszintet, és aktiválja a fizikai és pszichológiai stresszreakciót. A krónikusan magányos embereknél ezért nagyobb a kockázata a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának.

A magányosságnak három különböző típusa van

Szituációs magány – A szituációs magányhoz olyan környezeti tényezők társulnak, mint a kellemetlen élmények, a személyközi konfliktusok és a balesetek.

Fejlődési magány – A legtöbb egyénnél az én és mások közötti kapcsolat egyensúlyban van. Amikor az egyén nem képes egyensúlyt teremteni e két kapcsolat között, akkor az életben az üresség és az értelmetlenség érzése jelentkezik, ami hozzájárul a magányosság érzéséhez. A fejlődési magányhoz gyakran vezető tényezők közé tartoznak a jelentős elválások, a társadalmi marginalitás, a szegénység, az életvitel, valamint a fizikai/pszichológiai fogyatékosságok.

Belső magány – Az egyedüllét érzékelése teszi magányossá az embert. A belső magányossággal kapcsolatos különböző tényezők a személyiségtényezők, a mentális szorongás, az alacsony önértékelés, a bűntudat és a helyzetekkel való rossz megküzdési stratégiák.

A magányosság egészségügyi kockázatai

Fizikai egészség és mentális egészség

Minél több magányos alkalmat élnek át az egyének, annál nagyobb a szív- és érrendszeri kockázataik száma. Tanulmányok a magányosságot a szisztolés vérnyomás emelkedésével is összefüggésbe hozták.

A magányhoz kapcsolódó krónikus stressz alacsony fokú perifériás gyulladást okozhat, ami viszont összefüggésbe hozható olyan gyulladásos betegségekkel, mint a cukorbetegség, az autoimmun betegségek, például a reumatoid artritisz és a lupusz, valamint a magas vérnyomás.

Van egy tanulmány, amely összefüggést mutat a magányosság és a szívkoszorúér-betegség előfordulásának kockázatával is, különösen a nők esetében.

Ami az egyén mentális egészségét illeti, a magányt összefüggésbe hozták a személyiségzavarokkal és pszichózisokkal, az öngyilkossággal, az Alzheimer-kór fokozott kockázatával és a depressziós tünetek növekedésével. Az is ismert, hogy növeli az érzékelt stresszt, a negatív értékeléstől való félelmet, a szorongást és a dühöt, valamint csökkenti az optimizmust és az önbecsülést.

Viselkedés

A magány egyik leggyakoribb hatása az egyén viselkedésére gyakorolt hatása. Fontos az érzések, a viselkedés és a gondolatok szabályozása a személyes célok elérése vagy a társadalmi normák segítése érdekében. A társadalmi elszigeteltség érzése akadályozhatja az önszabályozás képességét.

A magány az elhízás kockázati tényezőjévé is vált, és egyben az egyik fő oka annak, hogy az egyének alkoholt fogyasztanak. A magány elősegíti az önmagunkról és a másokkal való kapcsolatról alkotott negatív képet. Emellett képes arra is, hogy az egyén megkérdőjelezze önértékelését.

Az emberek akkor is magányosnak érzik magukat, amikor egy hozzájuk közel álló személy elvesztését gyászolják. Meg kell jegyezni, hogy a gyászban a magányosság inkább a kötődési személy akut hiányával, mint a társas támasz hiányával függ össze. Ezenkívül a gyászban jelentkező magányosság a depresszió kialakulásának kockázati tényezője.

Alvás

A magány alvászavarokat okozhat. A magány hatására a stressz szintje megemelkedik, és ez az egyén alvászavarát okozhatja.

Az is ismert, hogy a magányos egyének rosszabb alváshatékonyságot jeleznek olyan nappali működési zavarokkal, mint az alacsony energia és a fáradtság. A magányosság azt is okozza, hogy az emberek tovább vannak ébren, amikor elalszanak, mint mások, akik nem magányosak.

Immunrendszer

A stressz neuroendokrin és immunrendszerre gyakorolt pszichoszociális hatásait széles körű kutatások vizsgálták. A magányosságot összefüggésbe hozták a sejtes immunitás károsodásával, ami a természetes ölősejtek alacsonyabb aktivitásában mutatkozik meg. Ezenkívül a középkorú felnőttek körében a magányosság a természetes ölősejtek számának kisebb növekedésével állt összefüggésben, válaszul a különböző feladatokkal kapcsolatos akut stresszre. A humorális immunválasz is károsodhat a magányos egyéneknél.

A magányosság csökkentésének módjai

Íme néhány módszer a magányosság csökkentésére.

Ismerje fel a magányosságát – Ha kicsit rosszul érzi magát, kérdezze meg önmagától, hogy magányosnak érzi-e magát. Ha felismeri a magányosságát, az segít csökkenteni azt. Ha beszélget egy barátjával vagy egy közeli családtagjával, az segít csökkenteni ezt az érzést.

Gondolkodjon másképp a kapcsolatokról – Ha a családja vagy a közeli barátai fizikailag nincsenek ön körül, az nem jelenti azt, hogy nem törődnek önnel. Kerülje a negatív feltételezéseket a másokkal való kapcsolatáról. Beszélgessen olyan emberekkel, akik segítenek pozitívan gondolkodni másokról és önmagáról.

Mutasson pozitív testbeszédet – Ha pozitív testbeszédet mutat, azzal felhívja magára az emberek figyelmét. A testbeszéded tükrözi a magabiztosságodat.

Keressen fel egy terapeutát – A magányosságnak különböző szintjei lehetnek. Egyeseknél lehet, hogy csak átmeneti érzés, másoknál viszont súlyosabb lehet. Fontos, hogy felkeressen egy tanácsadót vagy terapeutát. Ők talán tudnak segíteni abban, hogy megszabaduljon a magány fájdalmas érzésétől.